X. Anaszta

„- Az ilyesmit az emberek nehezen fogadják el – jegyeztem meg nagyapának.
– Hát ne higgyék el! Akkor mi történik?  Az önmaga nagyságában nem bízó embernek, mi marad? Születés? Igen! Minek a születése? Ha így áll a dolog, az élet értelmetlenen, a halál marad. Ebből újabb kérdés adódik: Akkor miért született?
Számtalan tanítás létezett az elmúlt évmilliókban. Mind egyről szólt, az emberiség valakitől, valamit elvárt. Így az elme is váratott magára, elzárta maga elől az értelmet. Az ember nem gondolkodott, hogy a Világegyetem miért is gyújt csillagokat fölötte.”

Перейти к другим изданиям этой книги

Оглавление